Még szerencse, hogy vannak olyan emberek, akik mernek nagyot álmodni és maradandót alkotni. Különben, hogyan lehetne ilyen élményekben részünk, mint ez a hihetetlen szafari parki kirándulás Mexikóvárostól 150 km-re, Puebla városához közel.
Carlos Camacho Espíritu egy kalandkereső, természetszerető, filmkészítő, rádiós, Guinness rekorder pilóta volt. 1972-re készült el nagy álmával, létrehozott egy olyan helyet, ahol a Föld minden tájárólszármazó állatok félszabad tartásban, eredeti élőhelyüknek megfelelően élhetnek és szaporodhatnak. Camacho hamar felismerte a fontosságát az olyan helyeknek, ahol a veszélyeztetett fajok fenntartásáttartják szem előtt. Az Africam Safari a világon az elsők között büszkélkedhet azzal, hogy a területükön fehér orrszarvúak, csimpánzok, számos madárfaj szaporodik félszabad tartásban (hatalmas zárt területen szabadon járnak-kelnek).
Az Africam Safariban gyakran fogadnak be állatokat, legutóbb egy namíbiai rezervátumból mentettek meg fiatal elefántokat, mert ott már nem tudták etetni őket.
Halála után felesége, majd gyermekei tartották, tartják életben ezt a csodálatos helyett, mely 200 hektáron (ebből a szafari alkalmával körülbelül 80 hektárt járunk be) 200 állatfajt, 2500 példányt hoz közel hozzánk.
Az egész park nagyon jól szervezett, egyértelmű utasításokkal ellátott, változatos szórakoztatást kínál. A kirándulás zömét saját autóval vagy szafari buszokkal lehet megtenni, nagy részét akár lehúzott ablakok mellett, kivéve a tigriseknél és ha jól emlékszem az orrszarvúaknál. A miértjét gondolom nem kell magyarázni...
Van két megálló, egy éttermes-csónakázós, meg egy hagyományos állatkerthez hasonlító rész, melynek területét gyalog lehet bejárni. Ezen a részen van az a madárház, ami annyira tetszett a gyerekeknek, hogy anyuci 2 órán keresztül szajkózott találkozója a kengurukkal nem jött össze. Kis pálcikás madáreleséggel lehetett odacsalogatni a kanárikat, papagájokat, rászálltak a fejünkre, kezünkre. Ha nem szólnak, hogy lassan zárnak, lehet még most is ott lennénk...
A végállomásnál pedig vártak az oroszlánok meg a majmok.
Nem tudom ki volt lelkesebb és hangosabb, mi vagy a gyerekek, de hol szájtátva néztünk, hol egymásnak mutogattunk - ezt nézd, láttad - miközben zsiráfok, elefántok, zebrák, antilopok, bivalyok, orrszarvúak, szarvasok, tigrisek, hogy csak a fontosabbakat említsem, sétálgattak karnyújtásnyira tőlünk.
Még szerencse, hogy nem tudtunk egyszerre mindent megnézni, így nemsokára visszamehetünk ;) !
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.