Második találkozásom volt ez Taxcoval, és csaknem 10 évvel az első látogatásom után is tisztán emlékeztem meredek, sikátoros utcáira, fehérre festett, vöröscserepes házaira. Mert a hegyek között rejtőzködő Taxcoban minden ház fehér, vörös cseréppel.

A Mexikóváros képekben sorozat 2. részében Santa Féről mutatok pár képet. 

Ez a városrész az egyik, ha nem a legfontosabb üzleti negyede egész Mexikónak. Az 1970-es években kezdték el a tervezését és építését homokbányák és szeméttelepek helyére. Napjainkban mexikói és multinacionális cégek, bevásárlóközpontok, egyetemek és éttermek sokaságának gyűjtőhelye. Az utóbbi években nagyon sok magas lakóházat is építettek, az egyre szaporodó irodaházak mellé. Santa Féből a ki-be járás még ma sem egyszerű, pedig pár éve megnyitottak egy új, bevezető autópályát is, de még így is csúcsidőben hatalmas dugókra kell számítani. Az új autópálya megépítése előtt Santa Fén egyetlen út vezetett keresztül.Itt megtalálunk mindent ami új, modern és trendi világszerte. Hatalmas, egyedi formájú felhőkarcolóival, épületeivel különleges látványt nyújt.

Azt mondják havonta adnak át egy-egy új toronyházat, félelmetes tempóval fejlődik.

Centro Comercial Santa Fé, amíg a szem ellát, addig tart ez a bevásárlóközpont, Latin-Amerika egyik legnagyobb bevásárlóhelye.Mérete helyett, speciális formájával hódít a Centro Comercial Garden. Több emeletnyi bevásárlóközpont és parkolóház,  mindez a föld felszíne alatt, hatalmas tölcséreken keresztül megvilágítva.La Lavadora, Mexikóváros egyik legkülönlegesebb épülete, melyet maja kultúrából vett elemek alapján építettek, Mégis  "A Mosógép" néven vált ismerté formája miatt.Elől a régebbi, kaotikusabb, háttérben az ultramodern Santa Fé.
A sorozat első részét itt olvashatod.

A blog teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, melynek felhasználása kizárólag engedéllyel lehetséges.

Amennyiben tetszett a cikk, kövess a Facebook-on is!

Ma gyereknap van Mexikóban, hivatalosan is, nem csak a szokásos, mindennapi értelemben.

Azon kaptam magam, hogy az agyam egyetlen téma körül jár: milyen hihetetlen, ha az embernek gyerekei vannak. Hihetetlenül, csodálatosan, erőt próbáló, páratlan érzés. Kicsit talán hasonlít a szerelemre, csak itt már az elején tudjuk, hogy ez életre szóló és ettől aztán mindenhez máshogy állunk hozzá. Ebben a kapcsolatban önmagunkhoz képest is biztosan többek, jobbak vagyunk. Azt hiszem a gyereknevelés egy kicsit olyan is, mint egy örökké tartó, személyiségfejlesztő terápia.

Ha különleges italokkal szeretnéd meglepni a vendégeidet, ezekkel a koktélokkal biztosan nagy hatást fogsz elérni. Elárulom először mi is gyanakodva néztük, mit csinálnak ezek a mexikóiak a sörrel? Hogy kerül bele a Maggi-, a Worchestershire-, na meg a Tabasco szósz,  és ezt még meg is isszák?  Na és a zellerszár, a mangó és az uborka? Te jó ég, itt mindenki kever bele valamit!

Szerintem minden sajátkészítésű alkotásnak van története. Ez a történet akkor kezdődött, amikor az apró autók elkezdtek szaporodni a gyerekszobában. Kitaláltam, hogy varrok egy olyan tárolót, aminek sok zsebe van és sok minden elfér benne, meg persze könnyű belepakolni. Épp közeledett a kisfiam 4 éves születésnapja, hát gondoltam ez lesz az ajándék.

Hihetetlen élményben volt részünk a hétvégén. Bográcsozni mentünk barátainkkal egy rancho-ra (farmra) Mexikóvárostól kb.70 km-re. Menetközben az autóból csodáltuk a két havas vulkánt, a Popocatépetlt (jelentése: füstölő hegy) és az Iztaccíhuatlt (jelentése: fehér nő vagy az alvó nő). Egyszer csak a ma is aktív Popocatépetl egy tompa pukkanás után elkezdett gőzölni, füstölni.Csak álltunk és néztünk... Persze aztán eszembe jutott, hogy fotózni is kellene, de az valahogy senkinek sem jutott eszébe, hogy meg kellene ijedni. Szerencsére Popocatépetl ma is csak figyelmeztetett bennünket, hogy még mindig itt van. Láva 2003-ban tört fel utoljára a vulkánból, füstjével viszont rendszeresen jelzi, hogy nem alszik, őrködik. Őrködik a hercegnője, Iztaccíhuatl felett.

Mexikóban gyakorlatilag minden élelmiszerboltban és piacon kapható a szárított, ehető hibiszkuszvirág vagy rozella (igazából ezek nem is virágok, hanem csészelevelek, de virágként terjedt el a megnevezése). A flor de jamaica néven ismert, sötétbordó virágokból nagyon finom, melegen vagy hidegen fogyasztható tea készíthető (ez nem a kínai hibiszkusz, amit díszvirágként ismerünk és melynek virága szintén használható teának).

Az eddig megszokottaktól eltérően, egy képes sorozatot indítok Mexikóváros jelképeiről, nevezetességeiről, szépségeiről.

Ebben a bejegyzésben a főtérről, a Zócaloról és Mexikó legszebb utcájaként számon tartott La Reformáról láthattok részleteket.

Sétáljunk egyet:

1. Plaza de la Constitución, el Zócalo és a Palacio Nacional (a főtér és a Nemzeti Palota). A Zócalo hivatalos neve az Alkotmány tér (Plaza de la Constitución), viszont Zócalo néven él a köztudatban. 1524-ben készült el,  az évek során több átalakításon, átépítésen esett át. A helyet már a spanyolok érkezése előtt is főtérként használták. A majdnem ötvenezer négyzetméter területével Földünk egyik legnagyobb főtere. A Nemzeti Palota leginkább múzeumként és protokolláris események helyszíneként használatos, de évszázadokig itt folyt az államigazgatás és az ország vezetői is itt laktak. Ma az elnök a Los Pinos néven ismert rezidenciában lakik.

Képeket nézegettünk és a kislányomnak feltűntek azok a képek, amikor még kicsi volt (mert most olyan nagy, hiszen már 3 éves) és még kendőben hordoztam. Mondogatni kezdte, hogy ő is szeretné úgy vinni a babáit és a kedvenc plüsseit. Akkor jött az ötlet, hogy varrok neki egy hordozót. 

Néhány hónapja elkezdtem járni, egy hihetetlen művésznőhöz, Anelhez rajzórára. Régi vágyam, hogy rajzban is képes legyek kifejezni magam, de valamiféle korlát élt bennem, melynek gyökerei valahol az általános iskolai rajzoktatás környékén keresendők. Már volt egy próbálkozásom, klasszikus értelmezésű rajzórával, de az nálam nem működött.