Második találkozásom volt ez Taxcoval, és csaknem 10 évvel az első látogatásom után is tisztán emlékeztem meredek, sikátoros utcáira, fehérre festett, vöröscserepes házaira. Mert a hegyek között rejtőzködő Taxcoban minden ház fehér, vörös cseréppel.
Taxco történelmi szerepe1528-ban kezdődött, amikor a gyarmatosítok rájöttek, hogy a környező hegyek micsoda gazdagságot rejtenek és megalapították itt a kontinens első ezüstbányáját. A későbbiekben ezt még jó néhány követte. A kibányászott és elhordott mexikói ezüst jelentősen hozzájárult Spanyolország fénykorához és korabeli gazdagságához. Az ezüstbányákat 2007-ben zárták be a készletek kimerülésére hivatkozva, de a városban ma is közel 100 ékszerkereskedés működik és a taxcoi ezüstmegmunkálás nagyon népszerű országszerte.
Taxco jelentése "a hely, ahol labdajátékot játszanak", az Alarcón részt pedig a Taxcoban született Juan Ruiz de Alarcón y Mendoza dramaturg tiszteletére kapcsolták hozzá. A város 2002 óta viseli a pueblo mágico címet (hogy mi is ez, itt elolvashatod), joggal, mert gyönyörű, egy igazi ékszer Guerrero megyében, úgy 180 km-re Mexikóvárostól.
Hatalmasat sétáltunk a kanyargós, szűk, sikátoros utcákon. Tátva maradt a szánk az 1750-es évek elején épült Santa Prisca (Szent Piroska) templom külső-belső díszítésének gazdagságától. A rohangáló, kizárólag fehér színű, bogárhátú taxik megszámlálása külön elfoglaltság volt a gyerekek számára. Kihagyhatatlan élmény a főtéren lévő éttermek teraszán elköltött ebéd, gyönyörű panorámával kiegészítve.
Megnéztük a Casa de Figueroa múzeumot (1767-ben épült). A köztudatba a Könnyek háza (Casa de las Lagrímas) néven fészkelte be magát, egyrészt, mert építése közben sok őslakos halt meg, másrészt, mert az évszázadok során jó néhány tragédia történt az épület falai között. Utolsó tulajdonosáról, Fidel Figueroa festőről nevezték el a házat, az ő műveiből és gyűjteményeiből láthattunk kiállítást. Annak ellenére, hogy tele van művészeti alkotásokkal, festett cserépedénnyekkel a múzeum, senki sem kapott szívrohamot (magunkat leszámítva), hogy két kisgyermekünk időnként megfogdosta a kiállítás darabjait.
Sajnos a 170 m magasan működő kötélvasút kipróbálása elmaradt, mert a délutánt elmosta az eső, na de majd legközelebb, ha arra járunk.
Mi egy hirtelen jött, vasárnap reggeli ötlettől vezérelve néztük meg Taxcot, de ez a hely sokkal többet kínál, mint amennyit egy ilyen rövid látogatás alkalmával magunkba szippanthatunk.
A blog teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, melynek felhasználása kizárólag engedéllyel lehetséges.
Amennyiben tetszett a cikk, kövess a Facebook-on is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.