Ma gyereknap van Mexikóban, hivatalosan is, nem csak a szokásos, mindennapi értelemben.
Azon kaptam magam, hogy az agyam egyetlen téma körül jár: milyen hihetetlen, ha az embernek gyerekei vannak. Hihetetlenül, csodálatosan, erőt próbáló, páratlan érzés. Kicsit talán hasonlít a szerelemre, csak itt már az elején tudjuk, hogy ez életre szóló és ettől aztán mindenhez máshogy állunk hozzá. Ebben a kapcsolatban önmagunkhoz képest is biztosan többek, jobbak vagyunk. Azt hiszem a gyereknevelés egy kicsit olyan is, mint egy örökké tartó, személyiségfejlesztő terápia.
Gyakran csodálom a gyerekeimet rugalmasságukért, ügyességükért, őszinteségükért, fáradhatatlanságukért és még sok mindenért. Miközben játszuk ezt az életnek nevezett játékot, rengeteg mindent tanulok tőlük.
Nézzünk néhány "leckét":
- Ne add fel az álmaidat! - Ha állhatatosan kérsz, kérdezel vagy szeretnél valamit, előbb-utóbb eléred. Minél gyakrabban érzékelteted mi az, amit szeretnél, annál biztosabb a siker. Akár 10 másodpercenként is, ha a helyzet fontossága megköveteli. Például: kaphatok fagyit? és most kaphatok fagyit? és most már ebéd után van, akkor kaphatok már fagyit?
- A kritika gyakran építőjellegű! - Ebéd az asztalon. Anya, ez jól néz ki, de nem valami finom! Vagy spanyolul beszélek valakivel. Ezt nem így mondják helyesen, hanem úgy!
- Állj ki magadért! - Az óvóbácsi idegesítően sok feladatot ad? Közöld, hogy nem mész az órájára!
- Semmi értelme megjátszani magad! - Ha valaki nem szimpatikus, minek köszönni neki? Csak azért, mert úgy szokás? Minek 30 percet várni egy étteremben szépen, csendben, türelmesen, ha már a 15 percet is soknak tartod?
- A rend relatív! - Lehet olyan is, hogy a polcon sorakozik minden szépen egymás mellett, de olyan is, hogy az ágy és a fal közötti, egyébként kihasználatlan térbe pakolunk mindent.
- A szeretetnek időnként igenis ára van! - Jaj, de jó Anya, hogy eljössz megnézni az úszáson (hatásszünet), veszel valamit a büfében?
- Figyeljünk az apró részletekre! - Anya, hova lett a lila papírfecnim, amit tegnap délután vágtam le és most szeretném felragasztani (mellesleg megjegyzem körömnagyságú…)?
- Néha fontos kizárni a külvilágot! - Ennek a legjobb módja, ha úgy teszel, mintha nem hallanád, amit neked szántak. Amennyiben nem adja fel a többnyire kérő fél, az ötödik kissé már erőteljes hanghordozású verzióra ártatlanul kapd fel a fejed és kérdezd meg: Nekem szóltál? Ne haragudj, nem hallottam!
- A monotonitás nem mindig rossz - Napokig ugyanazt játszani, hallgatni, nézni, egyáltalán nem unalmas. A Kisvakond és a Rózsaszín párduc például a 300-adik alkalommal is ugyanolyan vicces.
- A családtagok időnként nagyon idegesítőek, de attól még szerethetőek! - Egy percen belül: Anya, nem hagy békén! Anya, nem akar velem játszani!
- Ismerd ki az "ellenfeled" és használd a fegyvereit! Használd a megígérted, a múltkor megengedted, azt mondtad kifejezéseket…
Tehát tanulok, tanulunk, minden nap valami újat…ma azt, hogy a festett kezek a képen jól mutatnak, a kanapén már kevésbé.
Boldog gyereknapot minden napra, kicsikéim!
A blog teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, melynek felhasználása kizárólag engedéllyel lehetséges.
Amennyiben tetszett a cikk, kövess a Facebook-on is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.