Az egyik mexikóvárosi kézműves piacon voltunk délelőtt. Már kifelé tartottunk, amikor egy fickó szembejött velünk és egy vödörből valami rovarfélét kínált. Hamar kiderült, hogy pirított tücsköt árul, azaz chapulin-t.
A férjem, aki minden szokatlant szeret kipróbálni, vett is belőle. Azt mondja, hogy az íze a pirított tökmagéhoz hasonlít, én elhiszem neki.
Az árus lelkesen magyarázta, miközben egy zacskóban már kutyulta is a tücsköket, hogy úgy a legfinomabb, ha csípős szósszal, sóval és zöld citromlevével esszük. Véleménye szerint kiegészítve még aprított hagymával, tortillában is nagyon finom. Zárójelben megjegyzem, a helyiek szerint ezzel a recepttel szinte bármi elkészíthető.
Egyébként nem csak a tücsköt eszik élvezettel évszázadok óta Mexikó területén, de a szöcskét és a sáskát is, persze eleinte nem ínyencségként, hanem az étrend kiegészítéseként. Állítólag a pirított változat mellett frissen is fogyasztják, de ezzel még nem szembesültünk.
Általában nyitott embernek tartom magam, de a tücsökevés az én határaimon már túlmutat. Erősen.
A blog teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, melynek felhasználása kizárólag engedéllyel lehetséges.
Amennyiben tetszett a cikk, kövess a Facebook-on is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.